Iskolai könyvtárak nemzetközi hónapja a Királyhelmeci Szakközépiskolában

[vc_row][vc_column][vc_column_text]„Azok a könyvek, melyek a könyvtárak polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó! Bármennyire is befejezett remekművek, csak utalások vannak bennük, célzások, ákombákomok, melyek pusztán egy másik lélekben ébrednek életre. A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvasta.”

(Kosztolányi Dezső)

A iskolai könyvtárak nemzetközi hónapja alkalmából került sor a Királyhelmeci Szakközépiskolában Mátyás Hudák Katalinnal egy író-olvasó találkozóra. A találkozó célja, hogy a meghívott írót közelebb hozza az olvasóhoz, és ezzel együtt magát az irodalmat is.

Mátyás Hudák Katalin verseivel első kötetének megjelenésekor találkoztam először, azóta nemcsak a második kötete jelent meg Aranyhermelin címmel, hanem számos bodrogközi lap szerkesztése is a nevéhez fűződött.

A találkozóra rendhagyó irodalomórán került sor, amelyen az első évfolyamtól a végzősökig képviseltették magukat a diákok. Néhány perc után kiderült, hogy a versekkel napjainkban szinte csak az irodalomórán találkoznak a tanulók. Aztán a diákok elárulták, hogy szívesen hallgatnak zenét, és azt is tudatosították, hogy egy-egy magyar zeneszöveg-író „verse” már-már az irodalom határát súrolja. A megzenésített versek könnyebben utat találnak a fiatalokhoz, így Katalin is hozott magával Ady Endre, József Attila, Török Elemér és Mihályi Molnár László verseket. A költőink gondolatai a gitár hangján keresztül gyorsan utat találtak a diákokhoz. Oldottabbak, érdeklődőbbek lettek. Már a kérdéseket is bátrabban tették fel. Főleg az foglalkoztatta őket, hogy mi ösztönzi az írót, hogy tollat fogjon a kezébe. Miért ír, mikor ír, milyen téma érdekli? Milyen volt diáknak lenni, tudja-e kívülről a verseit, szokta-e azokat olvasgatni, van-e kedvenc írója, költője, és hogyan vélekedik a tehetségkutató versenyekről?

Az író-olvasó találkozó második része Katalin Aranyhermelin című kötetének verseiről szólt. Megszólaltak maguk a költemények is az I.A tanulóinak tolmácsolásában.

Végül mi magunk leptük meg az egyik versével a költőnőt. A Tej a mézben című költeményét a diákok próbálták meg értelmezni. A kortárs versek elemzése általában könnyebb, mint gondolnánk. Végtelen lehetőséget és szabadságot ad az olvasónak. Végül az is kiderült, milyen okból született meg a vers. Az utolsó sorok elárulják, hogy a Tej a mézben egy szerelmes költemény.

A rendhagyó irodalomóra világossá tette, hogy a fiatalokban még nem halt ki az igény a versek, a prózai művek, az értékes irodalom iránt. Talán több lehetőséget kellene adni a szabadon választott kortárs művek megszólaltatásának, és ez visszavezethet majd a klasszikus irodalom befogadásához is.

                                                                                              Pankovics Andrea

                                                                                                          tanár

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_masonry_media_grid style=”lazy” element_width=”6″ grid_id=”vc_gid:1446543686733-9d3d0073-b8081446543686594-8″ include=”8670,8671,8672,8673,8674,8675,8676,8677,8678,8679,8680,8681,8682,8684,8685,8686,8687,8688,8689,8690,8691,8692,8669″][/vc_column][/vc_row]